1989. november 9-én megnyitották a berlini falat, mely sok százezer német számára lehetővé tette a törvényes átkelést. Ezen az éjszakán az egyik ünneplő a következőket nyilatkozta: „..most átmegyek a határon, iszom egy sört, és utána visszajövök, és ezentúl ezt akár minden nap megtehetem.”

A második világháború után kialakult hidegháborús helyzet egyik legtöbbet szenvedő fele, a háborúból vesztesen kikerült Németország volt. A szocialista blokkot vezető Szovjetunió és a kapitalista világ vezető erejeként számon tartott Egyesült Államok egyaránt fontosnak érezte, hogy Németország saját táborát erősítse. Ennek a feszült helyzetnek az lett a következménye, hogy Németországot nyugati és keleti részekre szakították szét. A németek sorsát a berlini fal felhúzása végleg megpecsételte. Ezzel mintegy 28 éven át 16 millió kelet-német nyugatra történő utazását akadályozták meg. Így a falak és dróthuzalok családokat, életeket zúztak szét, nyomorítottak meg.

Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy az 1989-es novemberi politikai eseményeket - a németek mellett - az egész világ egy emberként ünnepelte. A berlini fal felhúzása után 28 évet kellett arra várni, hogy eljöjjön 1989. november 9-e, és a fal végre leomoljon - megnyíljanak a határok. A fal ledöntését és a két német terület újraegyesítését többmillióan „határtalan” boldogságban élték meg.

A kelet-berlini határon először csak pár százan jelentek meg, majd estére több ezer ember üdvrivalgását lehetett már hallani. Éjfélre minden berlini sorompó és átjáró megnyílt. Berlin örömmámorban úszott: „Ez egy olyan pillanat, amire már hosszú idők óta vártunk (…) most átmegyek a határon, iszom egy sört, utána visszajövök, és ezentúl ezt akár minden nap megtehetem...” – nyilatkozta egy kelet-berlini férfi. Három nap leforgása alatt kétmillió kelet-német utazott nyugatra.

A berlini fal hivatalos lebontására azonban még egy bő félévet várni kellett. 1990. június 13-án 13 buldózer, 55 kotrógép, 65 daru kezdte meg a fal eltakarítását, melynek törmelékeit 175 tehergépkocsi szállította folyamatosan. A munkálatok 1991 novemberéig tartottak, tehát két évre volt szükség ahhoz, hogy 28 év látható fájdalmát eltüntessék. A betonfalat feldarabolták és útépítéseknél hasznosították. 250 faldarabot pedig elárvereztek. Így az egykori berlini falból ma már szinte semmi sem látható.

Forrás: [ x ]