Karl Friedrich Schinkel 1823-ban merész tervvel állt a király elé: az Unter den Linden testőrségi istállókból átalakított kiállítóhelyiségei helyett a Lustgartentől északra fekvő üres telkekre építsenek új múzeumot. Ez a terv elsősorban azért volt merész, mert a terület mocsaras mezőség volt, így az alapozást is csak a földbe döngölt cölöphálózat segített véghezvinni.

A múzeumot 1825-28. építették és 1830-ban avatták fel Berlin első, Németország második múzeumaként. Az épület 18 ión oszlopával és nagyvonalú lépcsőfeljárójával a német klasszicista építészet egyik főműve. A tisztán tagolt külső forma és belső szerkezet ókori görög mintát követve a polgárságot művelő múzeum eszményét testesíti meg. A 18 oszlop fölött 18 homokkőből faragott sas ül. A kétszintes épület szélessége 55 méter, hosszúsága 87 méter. A berendezéskor azonban kicsinek bizonyult, sok műkincs már nem fért be. A II. Világháború után a sziget múzeumai közül elsőként épült újjá 1951-66. Ludwig Justi igazgatósága idején, a korhűséget szem előtt tartva - azonban az előtér és az oszlopcsarnok Schinkel által tervezett monumentális freskóit nem sikerült helyreállítani.

A múzeumot a helyiek kezdetben csak a "Schinkel-féle épület"-nek nevezték, egészen addig, amíg az utána következő múzeumot el nem kezdték Új Múzeumként emlegetni, így vált a régi Régivé..

Az épület eredetileg az összes berlini szépművészeti gyűjtemény számára épült; 1904. óta azonban legfőképpen az antik gyűjtemény elhelyezésére szolgál. A felső szinten időszaki kiállítások láthatók.

A legértékesebb részleg a Bode Múzeumból ideiglenesen (várhatóan 2009-ig) idekerült egyiptomi gyűjtemény, mely világviszonylatban sem elhanyagolható. Múmiák, síremlékek, szent állatok szobrai, ékszerek, szépségápolási emlékek találhatók itt hihetetlen bőségben. "Kötelező" látnivalói közé tartozik Nofertiti királynő i.e. 1360-ból származó mellszobra, Nofertiti lányának, Anhesz-en-pa-Atonnak homokkő portréja, valamint a gyűjtemény legrégebbi darabja, a több mint 5000 évvel ezelőtt készült, alabástrom majomszobor, mely egyben a legjelentősebb egyiptomi nagyplasztikalelet. A részleget a tudományos kutatás európai hírű műhelye, a papiruszgyűjtemény egészíti ki. Itt őrizik, sok más nevezetes alkotás mellett pl. az i.e. 1000-ből származó Holtak Könyvét.

Forrás: [ x ]