A harmadik berlini múzeum, 1866-76. épült. Magánadakozásból jött létre: J. H. Wagener berlini kereskedő hagyta a városra gazdag képgyűjteményét 1861-ben, azzal a feltétellel, hogy közkinccsé teszik, nemzeti képtárrá fejlesztve azt. Ezt a példát még számos gazdag és művelt berlini követte.

Az épületet Friedrich August Stüler tervezte dór oszlopokra helyezett korinthoszi templomnak iker-lépcsősorral, állítólag a császár saját kezűleg rajzolt tervei alapján. Az építész azonban még az építkezés alatt meghalt, így a befejezés Johann Heinrich Strack nevéhez fűződik. Felújítás után 2001-ben, az első megnyitás 125. és a Porosz Királyság alapításának 300. évfordulóján nyílt meg; timpanonján újra a Der deutschen Kunst ('A német művészetnek')-felirat és az 1871-es dátum (a német egység kikiáltásának évszáma) díszeleg. A termek újra régi pompájukat élvezik: bordó kárpiton aranyozott szegély, díszes stukkósor és növényornamentika stb. Így az épület belsőépítészetileg is önálló műalkotás, ami a XIX. század szalonjait és kiállítótermeit idézi.

A Galéria a "hosszú XIX. század" (1789-1914.) festőinek alkotásait őrzi, valamint időszaki kül- és belföldi modern kiállításokat is rendez. De nemcsak festményeket, hanem szobrászati alkotásokat is gyűjt. Olyan műkincsekkel büszkélkedhet, mint Paul Cézanne, Auguste Rodin, Francisco de Goya, Edgar Degas, Lovis Corinth és Georg Kolbe művei, Ernst Barlach, Rudolf Belling, Oskar Kokoschka és Käthe Kollwitz alkotásai, vagy Adolph Menzel és Munkácsy Mihály tanítványának, Max Liebermann-nak festményei, valamint Johann Gottfried Schadow és Christian Daniel Rauch szobrai. Kaspar David Friedrichnek külön nagyterme van. Sok XX. századi festmény átkerült az Új Nemzeti Galériába. Az állandó kiállítás egy kabinetjét múzeumtörténeti bemutatóteremnek rendezték be.

Forrás: [ x ]