A legkedveltebb turistalátványosság. A szomszédos Mühledamm nagy forgalmával ellentétben itt nyugalom van, eltekintve egy-két turistacsoporttól, akik a macskaköves utcákat vagy a boltokat, butikokat járják, esetleg az éttermekben, kávéházakban pihennek.

A város fennállásának 750. évfordulójának ünnepekor újították fel ezt a középkori városnegyedet az NDK kormányának javaslatára, 1981-87, Günter Stahn vezetésével. Több épületet sikerült úgy felújítani, hogy akár a háború előtti tükörképe is lehetne önmagának. Ilyen a népszerű Zum Nussbaum ('A diófához') vendéglő is. A Fischerinsel melletti eredeti étterem állítólag Heinrich Zille, a híres festő kedvenc helye volt. A többi épületet is úgy építették újjá, hogy a középkort juttassa eszünkbe - ugyanolyan előregyártott beton panelekből, mint az NDK épületeinek többsége. Ez a rész most szinte falusi hangulatot idéz, és itt járva nehéz elhinni, hogy a Spandauer Strassén átkelve rögtön a Városházánál és a forgalmas Alexanderplatzon vagyunk.

Itt található Berlin egyik legrégebbi plébániatemploma a XIII. századból, a sajátos szépségű Szt. Miklós plébániatemplom (Nikolaikirche), az aranyra festett erkélyeivel és kőangyalkáival Berlin egyik legszebb épületének tartott Ephraimpalais, a negyed egyetlen eredeti épülete 1760-ból (Knoblauchhaus), ami most a XIX. századi, jómódú berlini családok életmódját mutatja be, egy egész, a Kézműves Múzeum tulajdonában lévő házsor, ami régi ipari tevékenységeket és szakmákat mutat be, valamint a kender sokoldalú (orvosi, mezőgazdasági, építészeti) felhasználását bemutató Hanf Múzeum.

Sok művész is élt vagy lakott itt, pl. Kleist, Hauptmann, Ibsen, Casanova, Strindberg vagy Lessing.

Forrás: [ x ]