Lerombolt tornyáról rögtön, már messziről felismerhető a Breitscheidplatzon álló evangélikus templom. 1891-95. épült neoromán, ornamentális stílusban, tervezője Franz Schwechten. II. Vilmos, I. Vilmos császár unokája, építtette nagyapja emlékére és dicsőségére. 1943 novemberében azonban a szövetségesek bombázása ezt az épületet sem kímélte - csak a nyugati rész: egyetlen torony maradt meg, amit a németek csak szuvasfognak ("die Hohle Zahn") neveznek. Eredetileg 113 méter magas, a bombázás óta azonban csak 68. Azóta a templom a II. Világháború emléktemploma, és a régi torony emlékcsarnoka annak rémtetteire emlékeztet intőleg. 1959-61. a templom mellé építettek egy modern, nyolcszögletű központi csarnokot 1.000 ülőhellyel, egy hatszögletű, 53 méter magas vasbeton templomtornyot és egy kis kápolnát. A kis szögletes épület eredetileg sekrestyének épült. Tervezőjük Egon Eiermann. A központi csarnok acélszerkezetét a kék szín különböző árnyalataiban pompázó, chartres-i, Gabriel Loire mester üzeméből való üveglap tölti ki, meditatív csendet árasztva. A komplexum egésze 22.570 db üveglappal van befedve. Ezek a modern épületek (is) a város újjászületésének szimbólumai; a régi és az új kontrasztja. Orgonájának 5.100 sípja, 63 regisztere, valamint 4 manuálja és pedálja van.

Egy kisebb múzeumban a bombatámadás előtti és utáni állapotról is tekinthetünk meg képeket.

Forrás: [ x ]